Ma van a MMM, ami miatt lezárják az Andrássy utat és a környező utcákat. Érdemes elolvasni a BKV honalpján, hogy milyen forgalmi korlátozásokkal jár a rendezvény. Ízelítőnek annyi, hogy a kisföldalatti nem áll meg a Deák tér és a Hősök tere között (akkor minek jár egyáltalán?), a Nagykörút villamosai szakaszolva járnak, illetve ha a Rendőrség beleegyezik, akkor folyamatosan, de az Oktogonon nem állnak meg. Szerintem ugyanilyen forgalmi korlátozások mellett engdélyezni lehetett volna egyéb szélsőséges felvonulásokat is. Vagy ha már azokat megtiltják, akkor ne a forgalomra hivatkozzanak. Amúgy amilyen hideg van, remélhetjük, hogy nem lesznek magamutogatók.

Amúgy kiültem volna a Gödörhöz ma szívesen, de az Erzsébet tér is áldozatává vált a lezárásoknak.

Úgy gondolom, hogy a mai napot mindenki igyekszik elrontani. Félve mennék be a városba, mert nem tudhatom, hogy éppen melegellenes tüntetőnek néznek a rendőrök, vagy melegnek a tüntetők, nem akarok semmilyen balhéba belekeveredni, és mégis ott motoszkál a gondolat, hogy vajon van-e Budapestnek olyan része, ami szép, és távol van minden szélsőséges megmozdulástól. Elítélem, egyszerű állampolgárként a szélsőjobb megmozdulását is. Egy ilyen rendezvényt nem erőszakkal kell megakadályozni. Ki lehet nyilvánítani a véleményüket, de nem erőszakkal. És be kell látni, hogy nem a homoszexuálisokkal van baj. Hanem az ő megítélésükkel. És ha a mindenkori kormány nem alkalmazna kettős mércét, akkor nem kéne szélsőségesek támadásától tartani.

Át kellene gondolni, hogy a Rendőrség jelenlegi helyzetében megengedheti-e magának, hogy a társadalomra veszélyes felvonulások egyikét megtiltja, míg a másikat nemcsak engedélyezi, hanem még védi is. A választásokkor minden bizonnyal kicserélődik a Rendőrség vezetése. Az addig hátralévő kevesebb, mint egy évet már ki kéne bírni nagyobb megmozdulások nélkül. Engedjük, hogy a Bajnai-kormány végigcsinálja, amit elkezdett, ennél mélyebbre nem kerülhetünk. És majd jövőre jöhet a jobboldal, és megmutathatja, hogy mit tud tenni értünk.

Tegnap került a kezembe Nádas Péter Hátországi napló című könyve. Ahogy olvastam, visszhangzottak fejemben gimnáziumi magyartanárom szavai. És találtam egy mondatot a 13-ik oldalon: "...az az igazság, hogy Kelet-Európa és Közép-Európa népei, állatias önzésük és túlélési ösztönük parancsának engedelmeskedve, ragaszkodtak a magántulajdonuk és az önrendelkezésük minimumához, ragaszkodtak ahhoz, hogy illegálisan visszaszerezzék vagy megszerezzék, ami jár nekik." Igen, a rendszerváltásról van szó.

Úgy érzem, Magyarország vezetői cserben hagyták a népet. Elkapkodták a rendszerváltást. Húsz év telt el azóta, hogy megnyílt a határ Nyugatra. Mindenki büszke volt, hogy mennyiben járultunk hozzá a keleti blokk összeomlásához. Ahogy a környező országokra nézek, látom, hogy mi, élharcosok hova jutottunk. A balti államok fejlődnek, Lengyelországban csak néha van egy-egy apró politikai botrány, Csehország olyan, mint volt, barátságos, kevés nyoma van a szocializmusnak. Szlovákia még csak feldolgozta éppen, hogy önálló ország, már Euróval fizetnek, éppen úgy, mint Szlovéniában. Ukrajnáról nincsenek információim, Románia pedig megvan. Ott az előző rendszer összeomlásakor éppen a nullán voltak, most rendbe próbálják rakni az országok. A volt Jugoszláv államok pedig továbbra is sajátságos része Európának.

Talán ott volt a probléma, hogy váltig állították rendszerváltó politikusaink, hogy vissza tudja az ország fizetni a hiteleket, nem, kérjük, ne engedjék el a tartozásainkat. És nekünk nem engedték el. Köszönjük az eredményt! És nem szabad azzal védekezni, hogy a másik a hibás. A rendszerváltás folyamatában benne volt a Fidesz, az MDF, a SzDSz, a teljesség igénye nélkül. Nekik kellett volna akkor gondolkodni. Az, hogy itt tartunk, első sorban a rendszerváltó erők hibája. Bár tegyük hozzá, hogy az elmúlt nyolc év szocialista kormányzása (két kormányfő-váltással - ez szerintem nem éppen elfogadható) sem tett jót. Inkább ártott. De a kormányzásban mindig van egy társ - az ellenzék. És azért valljuk be, a jobboldal nem volt konstruktív. A megszokott politikai erőket kellene felszámolni és olyan pártokat létrehozni, amik irányvonala nem mosódik, nem tolódik. A liberális párt maradjon liberális, a konzervatív konzervatív. És mindenki döntse el, hogy kikkel szövetkezik és ki ellen.

Az egész rendszerváltást kéne újra végig vinni. De most tényleg végig.

Az eddigi években rendszeresen megrendezik a melegek felvonulását Budapesten. És eddig minden évben fel is léptek ellene. A Meleg Méltóság Menete szeptember 5-én lesz, és erre az alkalomra nemcsak a meleg szervezetek, hanem a felvonulást ellenzők is szervezkednek. És a kérdésem jogos szerintem: Miért engedélyezi a rendőrség az egyik szélsőségnek az utcára vonulást és a provokálást, és miért tiltja meg egy másiknak? A homoszexualitás ugyanúgy szélsőség, mint a nácizmus. Előbbi ráadásul természeti eredetű, míg utóbbi csak egy ember fejéből kipattant gondolat. Félre ne értsetek, nem értek egyet egyik oldallal sem. A problémát abban látom, hogy egy demokratikus jogállamban a szabad gyülekezéshez való jog sérül. Mennyivel provokálóbbak az árpádsávos zászlóval felvonulók, mint a fehérneműre vetkőző egyneműek, akik az utcán falják egymást? Mit mond a felvonulást védő rendőr otthon a gyermekének, ha az rákérdez, hogy azok a férfiak és nők mit csinálnak? Mit válaszol egyik illetve másik esetben? Miért engedélyezik azt, hogy olyan emberek, akik a természetben a perifériaállatok táborába tartoznak, hirdethessék saját betegségüket? Ha a Rendőrség egy ilyen felvonulást engedélyez, mi tartja vissza őket attól, hogy a pedofilok is felvonuljanak? Elvégre ugyanannyi joguk van a saját betegségükhöz, mint a melegeknek.

Az állampolgárok számára az Alkotmány biztosítja a keretet, amin belül kifejezhetik nemtetszésüket. Miért kell szétverni azokat, akiknek nem tetszik, hogy homoszexuális emberek vonulnak az Andrássy úton, ott, ahol gyerekek és idősek sétálnának amúgy? Milyen érzés egy másik ország állami vezetőjének azt mondani: Ezen az úton vonulnak föl évente a honi meleg párok. Mennyit von le az Andrássy út kultúrális értékéből ez a felvonulás? Nem a felvonulás ellen vagy mellett szeretnék érvelni, csak arra hívom fel a figyelmet, hogy ma Magyarországon a szélsőségeket nem ugyanúgy kezeljük. A szélsőjobb burkoltan bár, de gyűlöletkeltő, a melegek pedig egy deviáns viselkedéssel, egy társadalomölő magatartással járó betegséget reklámoznak, hirdetve, hogy ugyanolyan értékű tagjai a társadalmunknak. Egyénenként biztosan azok. Csak törődjenek bele, hogy melegként nem lehet gyerekük. Ha a természet nem ajándékozza meg őket utóddal, a emberek miért tehetik?

Még a II. világháború előtt érte az a kritika a weimari Német Köztársaságot, hogy a bíráskodások alkalmával a bal szeme élesebb volt. Most ugyanez a hibája a szocialistáknak is. A Magyar Gárdát feloszlatják, ami helyes. De nem kellene-e megnézni, hogy a hasonlóan szélsőséges irányzatok képviselői mekkora veszélyt jelentenek a társadalomra?

A homoszexualitás önmagában nem bűn, mint ahogy a sovinizmus sem. A probléma akkor jelentkezik, amikor ebből valakinek vagy valakiknek (társadalmi réteg, etnikum, vallási csoport) kára származik. Mit gondoltok, akik engedélyezik a melegfelvonulást, azok mit szólnának hozzá, ha a saját ablakuk alatt masíroznának a melegek? Magánemberként ők vajon mit gondolnak? A másik: miért is tüntetnek a melegek? Azért, hogy a társadalom elfogadja őket? Épp ezzel van a probléma. Hogy agresszív eszközökhöz nyúlnak a saját betegségük és negatív viselkedésük elfogadásáért.

Van azonban egy harmadik fél, akiről kevés szó esik. Ez a harmadik fél egy csoport, a millió sebből vérző, morálisan gyenge, a poltika bábjává tett Rendőrség. Egyszer szívesen beszélgetnék azzal a rendőrrel, aki a két csoport között áll, és kénytelen felsőbb utasításra, akár az elveivel ellenkező módon cselekedni. Akit az egyik fél szidalmaz, mert a hatalom zsoldosait látja bennük - sajnos egyre inkább jogosan -, míg a másik oldal természetesnek veszi, hogy védik őket. Csak nem értem, hogy miért. Én a következő melegfelvonulást rendőri biztosítás nélkül rendezném. Ugyanúgy, mint a Jobbik egy rendezvényét. Érdekel az eredmény.

Ma augusztus 30-a van. A pótfelvételi ponthatárait tegnap hirdették ki. Várható volt, hogy magasabb lesz. Nekem az érettségin 403 pont volt, pár ponttal maradtam le a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karáról. Beadtam tehát a jelentkezésemet újra. Ahogy júliusban, úgy most is vártam, hogy küldnek majd egy sms-t. Vártam egész éjjel, de nem küldték. Már betökéltem, hogy meg kell várnom szeptember első hetét a levél miatt. Csak azt nem értem, hogy ha most is megadtam a telefonszámomat, akkor miért nem küldenek egy sms-t. Mert az egész család várja az eredményt.

A www.felvi.hu oldalon persze meg lehet tekinteni, de a felvi.hu nem olyan egyszerű. A felvételi azonosítómat rendszerint hibásnak mondja, és csak valami égi csoda után enged be, és csak a jőliusi kudarcomat harsogja, a pótfelvételiről semmi hír. Eleve egy óránál is több, mire be tudok jelentkezni. Így nem mrad más, mint kétségek között várni, és izgulni az eredmény miatt.

Föltettem magamnak a kérdést, hogy akarok-e egyáltalán egyetemista lenni. Mert félek, hogy elvégzek egy egyetemet, mondjuk a jogot, és utána abszolút nem ezzel akarok majd foglalkozni. És azt sem tudom, hogy Magyarországon akarok-e maradni. Leginkább a politikai helyzet változásától félek. Hogy a jobboldal 2/3-os többséget szerez, és úgy módosítják az Alkotmányt, ahogy akarják. De félek attól is, hogy nem lesz állásom, vagy ha lesz, akkor sem olyan, amilyent akarok. És nem tudom, hogy ki akarok-e szolgálni egy olyan (nagy valószínűséggel eljövő) rendszert, amelyik a mai napig képtelen elhatárolódni egy olyan szélsőségtől, amelyik a magyar történelem egyik legsötétebb korszakát idézi. Persze, melyik anya tagadná meg nyugodt szívvel a saját édesszülött gyermekét?

Én is csak a történelemkönyvekből ismerem azt az időszakot, mint ahogy azok is, akik hirdetik. Magam sem tudom, hogy amit tanulok, az valóban úgy történt-e, de kénytelen vagyok elfogadni. És bizonytalan vagyok. Nem tudom, hogy Vonáék mennyiben követik Szálasi és Hitler politikáját (a Magyar Gárda és a Jobbik kapcsolata engem kísértetiesen az SA és az NSDAP kapcsolatára emlékeztet), tanultak-e azok hibáiból, vagy ugyanolyan korlátolt gondolkodással züllesztenék tovább az országot. És persze, ha a Fidesz hatalomra kerül (mert esélyes, hogy hatalomra kerül), akkor majd dönteni kell, hogy egy demokratikus rendszert akarnak Orbán Viktorék, Jobbik és szélsőségek nélkül, vagy lepaktálnak velük, és akkor a néhai FIDESZ-ből a DE kikerülhet, marad a FISZ. Szóval nekik dönteni kell majd. Az MSZP pedig átgondolhatja, hogy megérte-e a régi harcostársakkal dolgozni, megtartani a rendszerváltás előtti szisztémát, vagy inkább maguk mögött kellett volna hagyni, és tisztán kormányozni.

De kanyarodjunk vissza az eredeti témához. A Magyar Nemzet 2009. augusztus 26-i számában olvasható egy cikk ("Az utolsó gyötrelmes tanév"), amiben Hoffmann Rózsa, országgyűlési képviselő (KDNP) írta, hogy "Egy szűk, megvásárolt vezető réteg készségesen asszisztált azokhoz a változtatáokhoz, amelyeknek következtében lassan-lassan a gazdag, fizetős, igénytelen fiatalok időt múlató találkozási pontjává süllyed a korábban méltán híres magyar egyetemi képzés." Szeretném tudni, hogy kikre gondolt, gazdag, igénytelen fiatalok alatt. Netán azokkal van baja, akik költségtérítéses szakokra járnak? Beleesik egy egyetemi docens (az írás alján olvasható) abba a hibába, ami szerintem korlátolt gondolkodásra vall. Miért gondolja, hogy aki fizetős szakra jár, az igénytelen, másként szólva lusta? Mi a probléma vele? Én is kötlségtérítéses szakra fogok járni. Pontosan ez a problémám, hogy egy kalap alá kerülök azokkal, akik tényleg nem tanultak, csak gazdagok.

Érdemes utánanézni az említett írásnak, és aláhúzni benne az ígéreteket, amket a nevezett KDNP-s képviselő úgy tett (minden bizonnyal saját pártja nevében), hogy a 2010-es választásokon is a Fidesz láncos kutyájaként fognak indulni. Bár addigra lehet, hogy a két párt már egy lesz. Kíváncsian várom, hogy a jobboldal mit fog tenni az oktatásért. És hogy a választóktól milyen árat fog ezért, és a többi intézkedésért kérni.

Az utóbbi napokban egyre többször néztem a tévét, olvastam az újságokat, és két dolog tűnt slágerhírnek. Az egyik, hogy a cigányok még mindig félnek, a másik pedig Szlovákia és az ő nyelvtörvénye.

Magyarországon a cigányok kisebbségben élnek, ez tény. Mint ahogy az is, hogy Szlovákiában a magyarok is. Magyarországon valakik módszeresen öltek meg cigányokat, tehát ksiebbséghez tartozókat. Szlovákia jogosan érvelt azzal, hogy Magyarország a saját területén élő kisebbségeket nem tudja megvédeni a zaklatásoktól. Nekem is van egy kérdésem: Van-e józan eszük országunk vezetőinek? Ha itthon sorra ölik a cigányokat, dobálják a Molotov-koktélokat, akkor miért foglalkozunk egy szomszédos ország nyelvtörvényével? Vagy ha foglalkozunk Szlovákiával, miért fordítunk figyelmet a gyilkosságokra? Előbb a saját országunkban kéne rendet teremteni, és utána foglalkozni külfölddel. Engem is bosszant, hogy egy szomszédos, uniós ország ilyent megtehet, de lássuk be: megtehet. De ha a saját országunkban kupleráj van (BKV, metró, autópályák, politikai válság, gyilkosságok), hogy jövünk mi ahhoz, hogy szóljunk Szlovákiának: ez nem helyes, pajtikáim!

Nem tudom, a Kormány érvelt-e bármivel is a nyelvtörvény ellen, de remélem az nem a kisebbségeket illető jogokra hivatkozva tette. Nem kell messzire menni, még a XX. században is volt probléma a Magyarországon élő kisebségek és az ország között. És mi sajnos sosem voltunk arról híresek hogy védtük volna az itt élő egyéb etnikumok jogait. Gondoljunk a Lex Apponyira, például! Jogosan várjuk el, hogy Szlovákia (vagy talán a sikerükön felbuzduló Románia is) ne éljen a reváns lehetőségével? Át kéne gondolnia az országnak: Ugye milyen pocsék, ha valaki keresztbe tesz nekünk? Lehet érvelni azzal, hogy Szlovákia történelme rövid, alig pár éves (azért talán több), de a lényegen nem változtat: Magyarországon a kisebbségek helyzete, köztük a talán legnagyobbé, a cigányságé, elkeserítő. És fájdalmas, ha a történelem fagylaltja visszanyal. (Elismerem, ez durva közhely, de talán érzékletes.) Szlovákia önáálló állam, megteheti. Az más kérdés, hogy az Európai Uniót talán pont az ilyenek elkerüléséért (is) hozták létre.

Még valami: Sólyom Lászlót nem engedték át Szlovákiába. Szlovákia és Magyarország között a határellenőrzés megszűnt akkor, amikor a két ország csatlakozott a Schengeni Szerződéshez. Nem értem tehát, hogy az államfőt miért nem engedték be. Ha az országból nem utasították ki, akkor ezt milyen jogon tehetik meg? De ha kérhetek valamit még Sólyom Lászlótól, ha már személyében a magyar nemzet egységét fejezi ki: Kérem, Elnök Úr, hogy a továbbiakban a Magyar Köztársaság hivatalos ünnepeit legyen szíves itthon megünepelni, és nem menni olyan országokba, ahol nem látják szívesen önt. Ilyenkor gondoljon arra, mennyire örültek volna, ha mondjuk annak idején Tito szó nélkül megjelent volna Moszkvában? Államfőként szerintem kötelessége volna itthon ünnepelni. Vagy megemlékezni. Ha pedig nem tetszik, hogy ez a kormány van hatalmon, akkor talán nincs jogában meneszteni őket, ha már mi nem tudjuk, vagy egyáltalán, miért bízta meg őket?

Magyarország gyenge, ezt a néhai Kis Antant is tudja. És Szlovákia lépett. Jól tette? Az ő szemszögéből nagyon is jól. De hazánk gyengesége nemcsak a regnáló kormány hibája. Ezt remélem az ellenzékiek is tudják.

Minket persze megbüntetnének egy ilyenért, Szlovákia és Románia is kiharcolná.