Két történetet kívánok megosztani, mindkettő az Államvasutakkal kapcsolatos. Az egyik esetben én kényszerültem fizetésre, míg a másik esetben a MÁV kényszerülne. 

1. Történt 2009 őszén, hogy az egyetemről egy hosszabbra sikerült proszeminárium (a KRE-ÁJK ilyennel rendelkezik az I. félévben) után a 20E jelzésű busszal kirongyoltam a Keletibe. Láttam, hogy a Lökösházára közlekedő gyorsvonatot lekésem (pedig ez az egyetlen gyorsvonat, ami Szolnokig nem áll meg), maradt a zónázó. Előző nap lejárt a Budapest-bérletem, a jegyem pedig kiegészítő volt csupán. Felugrottam a vonatra, gondolván, hogy majd kimagyarázom. Ez volt az első eset, hogy blicceltem vonaton. A vonaton nagyjából 18-20 jegyvizsgáló és 5-7 rendőr teljesített szolgálatot. A jegyvizsgálók főnöke közvetlenül a Keletiben, indulás után elkapott, és mire a váltókon átértünk, már ott lapult a zsebemben a 12.000 forintos bírság. A jegyvizsgáló ugyanis hamisnak találta a bérletemet, amit azonnal átvett. Kérte, hogy ha jót akarok magamnak és nem szeretnék feljelentést, hétfőn fizessem be. Rendben, a pénz összegyűlt, hétfőn nagyszüleimtől jöttem föl a Keletibe, be is fizettem azonnal a pénzt, a papírost jól eltettem. Nyugodt ütemben éltem tovább az életemet, egészen addig, amíg nem jött egy levél a MÁV-tól, hogy bérlethamisítás és egyéb jogcímek alapján fizessek be 15.000 forint bírságot haladéktalanul, különben behajtják. Levert a víz. Egyszer már befizettem! Írtam a cégnek egy panaszlevelet, miszerint egyszer már fizettem ezért bírságot, és különben is, nem hamisítottam bérletet (ti. ami miatt megbüntettek). Megkaptam a választ: nincs mese, haladéktalanul fizessek. Édesanyámmal - nem lévén önálló keresetem - felkerestük a MÁV illetékeseit, akik kedvesen közölték, hogy az üzletszabályzatuk értelmében bírságolhatnak kétszer ugyanazért. Ezt már ekkor aggályosnak tartottam, annyit sikerült elérnünk, hogy a bírság jelentősen csökkenjen (egy tanuló Budapest-bérlet + méltányossági büntetés), ezt azonnal be is fizettük. A téma itt lezárult.

2. 2010 nyarán érkeztem föl a barátnőmmel és egy baráti párral Sopronból. Igénybe vehettük volna a fesztivál látogatóinak biztosított különvonatot, mi mégis az IC-re szavaztunk - vesztünkre. Már Sopronból késve indultunk, de ezen még túltettük magunkat. A kocsi ajtajának rendszeres ütlegelésére Csorna környékén már nem reagáltunk. A Keletibe uszkve 30 perces késéssel érkeztünk, az addigi rutin szerint már álltunk is a pénztárakhoz, ahonnan tényleg kulturáltan az Ügyfélszolgálathoz küldtek a jegy árának visszatérítésével kapcsolatban (pár héttel előtte Nyíregyházán még azonnal visszakaptam a pótjegy árát). Ekkor kezdődött a perverzió: amint elmondtam a problémámat, kezembe nyomtak egy papírt, hogy töltsem ki. A papír a tipikus kitöltendő dolog, lehetetlen méretű rubrikákkal, apró betűkre szánt vonalazással. Nagy nehezen kitöltöttem, az ott dolgozó hölgy lefénymásolta a jegyemmel együtt, az eredeti dolgokat magánál tartotta, a fénymásolatokat ideadta. Ezzel a dolog le volt rendezve, vártuk a jegyek árának 25%-ának megérkezéséről szóló értesítést. 

Október 26-i keltezéssel kaptam egy levelet, hogy az utóbbi idők viszontagságos időjárása miatt az utaspanaszok megsokasodtak, emiatt lassabb a reakció. Itt már felforrt az agyam.

• Amikor - aggályos, urambocsá' jogellenes módon - kétszer megbírságoltak, a két bírságolás között egy hét sem telt el.
• Július óta tudtommal a nyári jégkárokon kívül csupán a MAL iszappakolása (mai hír: meghalt a tizedik áldozat.) jelentett a vasút számára problémát. 
• A jégeső, illetve az egyéb, nyáron történt természeti változás azt mutatja, hogy a MÁV mennyire megteheti, hogy minden hiányosságát az időjárásra fogja. Télen a fagy és a hó jelent akadályt. Nyáron a meleg, egyebekben pedig az eső vagy a jég. Ezek minden államban megvannak, Szibériában pl. egész évben olyan hideg van, mint nálunk a keményebb tél folyamán - a vonatok közlekednek. 
• A fentiek alapján kijelenthetem talán: nem tudok olyan körülményről, ami nehezítené egy egyszerű visszatérítés elbírálását. Négy hónap alatt csak el tudja valaki olvasni a kérelmem

Panaszlevelemmel hamarosan megkeresem a MÁV ügyfélszolgálati koordinátorát, mivel felháborítónak tartom, hogy

1. négy hónap alatt - vis maior hiányában - képtelenek eleget tenni elbírálási kötelezettségüknek, amelyre 30 napjuk van,
2. ezzel szemben az ügyfelet megfenyegetik és azonnali, kétszeri fizetésre kötelezik, amely büntetés nincs arányban a vétséggel (nagyjából 185 forint a jegy, amit a bérletem érvénytelensége miatt kellett volna vennem, ehhez képest hozzávetőleg 20.000 forintot fizettem bírság címén),
3. szíves türelmemet kérik azért, mert egy intézkedéssel lehetetlenné teszik a vasúti menetjegyek, IC-pótjegyek árának visszatérítését és
4. semmilyen joghatás nem kapcsolódik - érdemben - a MÁV szerződésszegéséhez.

Teljesen logikus, hogy a Heti Hetes péntei felvételén még nem tudták, hogy vasárnap épp a műsor alatt születik megállapodás a sztrájk felfüggesztéséről. De hogy az nem jutott eszébe senkinek, hogy lehetőleg ne akkor írják ki a képernyő alá, amikor a szereplők/műsorvezetők kommentálják a hírt? Persze, egy ilyen hosszú sztrájk után az ember szeret keserédes nosztalgiával gondolni azokra a szmogos, nyomorgós napokra, amikor sírva vigadt minden budapesti. De épp ezt az örömöt nem kéne csorbítani. Magamból kiindulva: ha a tévénéző néz egy műsort, akkor szeretne arra koncentrálni, pláne, ha ritkán néz tévét. A nagy horderejű hírek miatt úgyis megszakítják a műsort (lásd a Miki egér angliai esete, ahol 1939-ben megszakadt a műsor, mert kitört a II. világháború, majd 1945-ben folytatódott az adott rész.), de egy ilyen "kis" esemény miatt miért kell megzavarni?

Ami pedig a sztrájk felfüggesztését illeti: Hülye volt a BKV menedzsmentje. A sztrájkolók ilyenkor úgysem a cégtől kapják a fizetsüket, hanem a sztrájkalapból, amit gyakorlatilag ők fizetnek. Nincs másról szó, minthogy ők a saját pénzüket kapják vissza azért, mert egész nap kártyáznak a garázsban - márha bemennek. A menedzsment megvárhatta volna, hogy kimerüljön a sztrájkalap, akkor a dolgozók úgyis fölvették volna a munkát, hiszen nekik is van (a legtöbb esetben) családjuk. A másodállásokról ne is beszéljünk. Holnap lesz buszközlekedés, és a választásokig nem folytatódik a sztrájk, hiszen a sztárjkalapot újra fel kell tölteni - de akkor már arra fognak hivatkozni, hogy kormányváltás volt, és várják, hogy ki lesz az új főnök (aka. főpolgármester). Azért a valós okokat minden magyar (genetikailag) el tudja rejteni és romantikus színezetű indokokkal támasztja alá döntését. A BKV lépése ésszerűtlen volt, ezzel azt jelezték, hogy egy sztrájkkal el lehet érni bármit. Akkor mi értelme van máshol a munkának? A tanár azt látja, hogy ott lehet. Akkor neki is lehet. Érdekel, hogy: 1) A BKV miből adja meg a követeléseket? (Ha van rá pénz, akkor eddig hazudtak.) 2) Mi volt az az érv, ami rávette a céget, hogy engedjen a szakszervezetek nyomásának? (Hiszen Budapest átállt pillanatok alatt az új helyzetre.) 3) Vajon nem gondolják-e a BKV-nál "dolgozók" szakszervezetei, hogy akkor többet lehet követelni, illetve 4) nem gondolják-e más szakszervezetek, hogy akkor most ők is megpróbálják? 5) Ki, miből és milyen módon ad kártérítést azon budapestieknek, akik a bérlet áráért nem kaptak elégséges (!) szolgáltatást?

Rendszeres olvasója vagyok a BKV-figyelőnek. A "blog" szócskát fölösleges utána biggyeszteni, már kinőtte a blog kereteit. Ma olvastam egy cikket, és megnéztem egy videót: http://bkvfigyelo.blog.hu/2010/01/06/bkvsztrajk_2010. A videóról majd egy későbbi írásban, előbb kérdezek:

1. Mi lenne, ha a BKV (és a MÁV) arra költené a pénzét, amire kapja? Nem hiszem, hogy egy fővárosi cégnek azon kéne nyarvognia, hogy nem kap elég pénzt. Lehet, hogy tényleg nem kap pénzt, de ha a vezetés a kapott összegeket végkielégítésekre fordítja, akkor mi utasok, miért a buszvezetőket szidjuk? Az a sofőr, amelyik a napokban buszt vezetett, valószínűleg nem pepecselt órákat a buszával. Az mondjuk egy kellemes kérdés, hogy eddig miért közlekedtek a buszok elszakadt üléssel vagy hiányos világítással? Egy kiszakadt ülés nem okoz sem vagyoni kárt, sem személyes sérülést. Lehet, hogy az utasok is kevésbé zúgolódtak volna, ha nem ilyen arcpirító indokkal váratják őket fél órán keresztül.

2. Mi lenne, ha egyszer nem kéne politikát csinálni mindenből? Ha lenne egy ember, akár a BKV vezérigazgatója, aki kérne mondjuk 10 percet a tévétársaságoktól, és élőben, őszintén nyilatkozna, hogy mi a helyzet az általa irányított területen. Az emberek több csatornán, egymásnak ellentmondó híreket olvashatnak. Ez nemcsak a napokban történt BKV-s szabotázsról szól. Meg kell tisztítani a hazai közéletet. Nem kell börtönbe zárni azokat, akik hazudtak. Elég büntetés volna, ha 10 percben őszintén kéne beszéljenek. Minden oldalról. Tudom, akkor itt káosz és anarchia volna. Gondoljunk bele: Pár éve, amikor az a bizonyos beszéd kiszivárgott az akkori miniszterelnök előadásában, emberek tódultak az utcára, tévészékházat ostromoltak, napokig hasonlított Budapest egy rosszul sikerült angol bajnoki utáni kocsmanegyedre, mint fővárosra. Mi lenne itt, ha mindenki őszinte volna? Ha az emberek nem azzal szembesülnének, hogy a kormány első embere vallja be, hogy hazudik, hanem a környezetéből mindneki? Ha kiderülnének, hogy hova kerültek azok a milliók, milliárdok.

3. Mihez kezdene a társadalom azután? Tegyük fel, hogy mindenki tudomást szerez a másik szennyeséről. Sértődésről szó sem lehet, elvégre senki bűne nem volna nagyobb a másikénál. Akkor bajban volnánk: le kéne ülni beszélni. A vezetők leülnének egy asztalhoz, és megbeszélnék, hogy ki melyik falucskába húzódik vissza, boldogan, amíg meg nem hal. Kiemelkedne egy új vezetői rétge, aki talán tanulna elődei hibáiból. Az átlagemberek tudnának egymás nyűgjeiről, talán akkor észbe kapnának: segíteni kéne, mert holnap nekem lehet rá szükségem. Maradnának a szakszervezetek, de ők is tudnának tárgyalni. Nem lenne szükség sztrájkra, hiszen tunánk, hogy mit szeretne a másik.

4. Tegyük fel, hogy van a Parlamentben egy üres, tiszta füzet és egy toll. Tegyük fel, hogy van egy alkalmas időpont, amikor mindegyik parlamenti képviselő ráér, és hajlandó azt tenni, amiért fizetik: a Parlamentben dolgozni az ország lakóiért. Na, ha van füzet és toll, akkor az első oldalra írják föl, hogy "Ennyi pénze van ma a Magyar Köztársaságnak"! Alá, hogy "Ennyi adóssága van ma a Magyar Köztársaságnak". Kapnak két számot, amiből valószínűlg utóbbi a nagyobb. "Ennyi pénz kell ahhoz, hogy tudjunk mi, parlamenti képviselők minden nap élni." Ami marad, az kerüljön az államkasszába. Nézzük meg, mely stratégiai ágazatnak mennyi pénz kell. Első helyen: egészségügy. Mennyi pénzre van szüksége? Mennyit tudunk adni? (másképp: Mi gátol meg abban, hogy odaadjuk?) És ugyanezt végig az oktatással, a K+F ágazattal, a közlkedéssel és a legvégén a szociális kiadásokkal. Igen, a legvégén érdemes csak tárgyalni a szociális kiadásokról.

5. Miért kell ingyenélőket fizetni? Ez persze radikális kérdés, és nem lepődnék meg, ha rasszistának kiáltanának ki. Nem. Nem a cigányságról beszélek. Ha az állam adóssága nagyobb, mint a vagyona, miért kell olyanra pénzt adni, ami fölösleges? Igen, az én szememben a segély fölösleges. Ahhoz, hogy eltöröljék a segélyeket, munkahelyre van szükség. Hogyan lesz munkahely? Én nem tudom, de az állampolgárok (egy részének) adójából fizetnek olyanokat, akik tudják. Vagy nem?

6. A 4-es pontban foglaltak csak akkor értelmesek, ha őszintén írják le. Minden politikai él nélkül. Ezt a füzetet pedig kommentár nélkül az állampolgárok elé kell tenni. Nem magyarázkodini, hogy ez az elmúlt nyolc év (szándékosan nem mondom, hogy szocialista, mert ez nem szocialista) kormányzata vagy Orbán Viktor miniszterelnökségének eredménye. Ebből a szempontból mindegy. Ugyanazokra az arcokra lehet szavazni, amióta az eszemet tudom. Nálunk a kerülteben, mintha előre lebartereznék egymással, hogy most is Mester László fog nyerni. Nem is tudom a FIDESZ jelöltjének a nevét. Hogy akarunk változást ebben az országban, ha mindig csak a már rég leszerepelt jelöltekre szavazhatunk, a saját, rég leszerepelt pártjukkal és a rég hiteltelen programjukkal?

És ezek után csodálkozunk, hogy megerősödött hazánkban a szélsőjobboldal?

Reggel, tanulva a televízió és a különböző portálok által harsogott hírekből korábban mentem ki a végállomásra, hogy valami busz majd jön. A 6:15-ös 254E az orrom előtt ment el, de ráértem. A következő történt: A 182-es megállójában gyűltek az emberek. Bejön egy 182-es, leteszi az utasokat a régi leszállóhelyen, majd leparkol. Ekkor pár férfi elindult, hogy akkor ők most igazságot tesznek. Közben megérkezett a 254E - 6:25-kor gurult be, és 6:30-kor indult. A menetrendet persze nem tartotta, azon már fönn se akadtam, hogy nem alacsonypadlós busz jött. A hírekben azt hallottam, hogy a leggyakrabban a fűtés illetve a világítás hiánya miatt nem veszik át a buszokat reggel. A végállomás felé azon agyaltam, hogy akkor tökéletes világítás alatt, kényelmes melegben fogom tudni olvasgatni a jegyzeteimet. A buszon nem volt se fűtés, se rendes világítás. Valami itt nem kóser! Valahogy végül beértem, de hatalmas tömeg volt a buszon, ekkora nem szokott lenni - talán ezért jár 10 percenként reggel a 254E.

Hazafelé nem szálltam le a Népligetnél, hiszen ha a 254E szarakodik, akkor megszívtam, Kőbánya-Kispesten legalább több alternatíva van. 182/282E sehol, gondoltam, fölszállok a 193E-re. Ez volt óra 4-kor, előtte rápillantottam a menetrendre: óra 5-kor és 35-kor indul. Nagyon jó! Leültem, a busz pedig elindult - óra 15-kor, hajszálpontosan. Ezt nem tudom megérteni! Ha bent áll a busz, mégis mi a jó életért vár még 10 percet? Késve értem mindenhova, minden csatlakozásomat lekéstem.

Nem a BKV-nak köszönöm. A dolgozóinak. A dolgozóknak, akiknek van pofájuk azt mondani, hogy ezzel a szabotázzsal ők nem az utasoknak okoztak kellemetlenséget. (Szerintük az a kiszúrás, hogy - leegyszerűsítve - drága a bérlet. Könyörgök, nem mindegy, hogy 3700 vagy 4000 forintot fizetek, ha egyszer ők meggondolják magukat? Ha a bérlet most 2500 forint volna, az ülések attól még nem lennének kiszakadva?)

Tegnap este - a vizsgaidőszak ellenére - leültem a tévé elé, hátha megudok valami érdemit a tegnapi BKV-balhéról. Arról nem szólt a Tények, hogy egy nőt halálra gázolt a metró, de hallhattuk a BKV egyik szakszervezetének [talán] szóvivőjét nyilaktkozni: menjünk biciklivel. Anyád! Persze, a kerékpár alternatíva, de azért ahhoz egy picit hideg van, azon kívül szerintem nem a legjobb dolog vizsgára, öltönyben áttekerni Pestszentimréről Újpestre. Ahogy figyeltem a híreket, megint a Kelenföldi garázs szakszervezete csinálta a fesztivált. Reggel a BKV tájékoztatása szerint az engem érintő járatok eképpen közlekedtek: a 182/282E 15-20 percenként, a 166-os 60 percenként. A reggeli csúcsban tökéletes lehetett. Ami azt illeti, valaki lásson el tanáccsal: holnap, ha kilenckor kezdődik a vizsga, mikor induljak el Újpestre, hogy lehetőleg ne Ámenre essek be?

Ami viszont felháborító volt: itthon minden szar. Jó, ezt eddig is tudtuk. Bemondták, hogy egy hét múlva sztrájkolnak a buszvezetők [erről lentebb], drágul az üzemanyag, a kormány pedig nincs tekintettel a hatályos jogszabályokra. De te, hülye magyar, ne ezzel foglalkozz! Örülj neki, hogy Dubajban átadták a világ legmagasabb épületét! Nézd, az araboknak mennyi pénzük van! Nem azzal van a bajom, hogy az araboknak van pénzük [hozzáteszem, tanulhatnánk tőlük]. A baj az, hogy ha egyszer mindenki tudja, hogy a magyar embernek most [is, mint mindig] szar, akkor miért kell az orra alá dörgölni, hogy nesze, máshol milyn jó? Ezek után csodálkozunk olyan kijelentéseken, hogy ha nem tetszik, el lehet menni?

Ami a BKV-sztrájkot illeti: Nekem 12-én lesz a leghúzósabb vizsgám. Nem szeretnék róla késni, nemhogy lemaradni. Ha a BKV dolgozói miatt nem érek be a vizsgára, az egyetemen senkit nem fog érdekelni. De engem fog, ha nem mehetek szóbelizni [szóbelire csak akkor lehet menni, ha a két írásbeli közül valamelyiket megírta a hallgató]. A BKV dolgozói sokadik alkalommal próbálják ki, hogy meddig mehetnek el a budapestieknél. Amint megszűnne a városvezetés gyámsága a cég fölött [értsd: privatizálnák, a MÁV-val együtt], vagy lenne versenyképes konkurenciája, a BKV vezetése azonnal rádöbbenne, hogy most már illene a kapott pénzt beosztani és nem zsebekbe csúsztatni. És akkor talán a sofőrök is rájönnének, hogy egy esetlegesen a berlini fal másik oldaláról érkező tulajdonos nem fog habzó szájjal könyörögni nekik a tárgyalási lehetőségért.

Mit gondoltok, meddig mehet ez így?