Az utóbbi napokban egyre többször néztem a tévét, olvastam az újságokat, és két dolog tűnt slágerhírnek. Az egyik, hogy a cigányok még mindig félnek, a másik pedig Szlovákia és az ő nyelvtörvénye.

Magyarországon a cigányok kisebbségben élnek, ez tény. Mint ahogy az is, hogy Szlovákiában a magyarok is. Magyarországon valakik módszeresen öltek meg cigányokat, tehát ksiebbséghez tartozókat. Szlovákia jogosan érvelt azzal, hogy Magyarország a saját területén élő kisebbségeket nem tudja megvédeni a zaklatásoktól. Nekem is van egy kérdésem: Van-e józan eszük országunk vezetőinek? Ha itthon sorra ölik a cigányokat, dobálják a Molotov-koktélokat, akkor miért foglalkozunk egy szomszédos ország nyelvtörvényével? Vagy ha foglalkozunk Szlovákiával, miért fordítunk figyelmet a gyilkosságokra? Előbb a saját országunkban kéne rendet teremteni, és utána foglalkozni külfölddel. Engem is bosszant, hogy egy szomszédos, uniós ország ilyent megtehet, de lássuk be: megtehet. De ha a saját országunkban kupleráj van (BKV, metró, autópályák, politikai válság, gyilkosságok), hogy jövünk mi ahhoz, hogy szóljunk Szlovákiának: ez nem helyes, pajtikáim!

Nem tudom, a Kormány érvelt-e bármivel is a nyelvtörvény ellen, de remélem az nem a kisebbségeket illető jogokra hivatkozva tette. Nem kell messzire menni, még a XX. században is volt probléma a Magyarországon élő kisebségek és az ország között. És mi sajnos sosem voltunk arról híresek hogy védtük volna az itt élő egyéb etnikumok jogait. Gondoljunk a Lex Apponyira, például! Jogosan várjuk el, hogy Szlovákia (vagy talán a sikerükön felbuzduló Románia is) ne éljen a reváns lehetőségével? Át kéne gondolnia az országnak: Ugye milyen pocsék, ha valaki keresztbe tesz nekünk? Lehet érvelni azzal, hogy Szlovákia történelme rövid, alig pár éves (azért talán több), de a lényegen nem változtat: Magyarországon a kisebbségek helyzete, köztük a talán legnagyobbé, a cigányságé, elkeserítő. És fájdalmas, ha a történelem fagylaltja visszanyal. (Elismerem, ez durva közhely, de talán érzékletes.) Szlovákia önáálló állam, megteheti. Az más kérdés, hogy az Európai Uniót talán pont az ilyenek elkerüléséért (is) hozták létre.

Még valami: Sólyom Lászlót nem engedték át Szlovákiába. Szlovákia és Magyarország között a határellenőrzés megszűnt akkor, amikor a két ország csatlakozott a Schengeni Szerződéshez. Nem értem tehát, hogy az államfőt miért nem engedték be. Ha az országból nem utasították ki, akkor ezt milyen jogon tehetik meg? De ha kérhetek valamit még Sólyom Lászlótól, ha már személyében a magyar nemzet egységét fejezi ki: Kérem, Elnök Úr, hogy a továbbiakban a Magyar Köztársaság hivatalos ünnepeit legyen szíves itthon megünepelni, és nem menni olyan országokba, ahol nem látják szívesen önt. Ilyenkor gondoljon arra, mennyire örültek volna, ha mondjuk annak idején Tito szó nélkül megjelent volna Moszkvában? Államfőként szerintem kötelessége volna itthon ünnepelni. Vagy megemlékezni. Ha pedig nem tetszik, hogy ez a kormány van hatalmon, akkor talán nincs jogában meneszteni őket, ha már mi nem tudjuk, vagy egyáltalán, miért bízta meg őket?

Magyarország gyenge, ezt a néhai Kis Antant is tudja. És Szlovákia lépett. Jól tette? Az ő szemszögéből nagyon is jól. De hazánk gyengesége nemcsak a regnáló kormány hibája. Ezt remélem az ellenzékiek is tudják.

Minket persze megbüntetnének egy ilyenért, Szlovákia és Románia is kiharcolná.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.