Az Emil.RuLeZ! számomra egy maxival kezdődött. Gyermekkorom zenéjét feldolgozó bejegyzéseim második részét velük kezdem.

A Hello.Tourist! című maxi volt az első élményem, és nemcsak nekem tetszett meg azonnal, hanem a szüleimnek is. Aztán persze megvettük a cédéiket, a zanga!zanga már kimaradt, abból összesen az énektanárom mutatott egy számot, hogy így is lehet rappelni.

Hajós András azóta inkább a Heti Hetesben humorizál, nagyon jól. Saját műsorai eleve kudarcra voltak sajnos ítélve, mivel egy KEHA nem mérhető össze Fábry Sándor esti műsorával. Annyira mélyre nem tudott még süllyedni.

Most, hogy előtérbe kerültek a látszólag underground, az abszolút alternatív és a köztes zenekarok az ízlésemben, újra szívesen hallgatom a Zazie az ágybant.

A Lordról keveset írok. Édesapám mutatta és ajánlotta, kaptam tőle egy cédét. Akkor nagyon tetszett a zenéjük, még most is szívesen hallgatnám. A Szigeten kimehettem volna a koncertjükre, de csak egy okból nem tettem: volt egy balhé az énekes körül, és nem tudom, hogy milyen koncerteket adnak. Persze a fesztiválnak van egy előnye, hogy otthagyhatom őket. De minden bizonnyal volt valami érdekesebb.

Egy érdekes és kellemes kitérő volt 2003/04-ben a Kowalsky meg a Vega. Kowa számomra ismeretlen volt a Black Outból, csak hallottam, hogy ott kezdte. Amit ebben a zenekarban (Kowamegavega) csináltak, az nagyon tetszett. A koncertjeik rendre nagyon jók, és a dalaik úgy maradtak meg a fülemben, hogy nem tolakodtak közben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.