A XVIII. kerület egyik lakótelepe csupán az Alacskai úti. Gondolom, hogy az utolsó, mert a rendszerváltás után már nem nagyon épültek lakótelepek, inkább csak lakóparkok.

Úgy érzem, a kerületi fejlesztésekből mindig csak ez a terület marad ki. Elhiszem, hogy a Havanna sokkal fontosabb, elvégre ott egy kisebb város lakossága él, de nem hiszem, hogy az ott élők primus inter pares polgárok volnának.

Mi a problémám?

1. Tömegközlekedés. Hétköznap reggel és - nagyjából - délután egész tűrhető. Sok évvel ezelőtt még Alacska-busz néven indult egy gyors járat a Népligetbe, ami akkor három helyen állt meg, IK415-ösök közlekedtek rajta. Azóta ezen a vonalon már közlekedtek piros 254-esként IK280-asok, majd 254E jelzéssel IK260-asok. Előbb Pestszentimre, központnál és a Szentlőrinci útnál, utóbb az Alacskai útnál és a Lakótelepnél [a 166-os busz megállójában] kapott új megállókat [* ehhez hozzátenném, hogy a 254E-n előfordul olyan sofőr, aki egyszerűen kihagyja ezt a két megállót reggel, vagy csak az Alacskai útnál áll meg, a lakótelepi másik megálló mellett elhúz, és leszarja, hogy az utasok meg éppen rá várnak. Ezt néha tetőzi azzal, hogy olyan megállókban is megáll, ahol nem kéne]. Pozitívum, hogy a legutolsó módosítás után reggel már 10 percenként jár. Napközben azonban marad a 182/282E, ami Kőbánya-Kispestre visz. Lehet, hogy én vagyok túlságosan kényes, de jóérzésű ember nem szívesen megy oda. A 282E-vel a vasútállomás elég nehezen megközelíthető. És ekkor eljön a hétvége, a 254E és a 282E nem közlekedik, marad a 182-es, ami vasárnap 15 percenként jár. Szerintem ritka. [KöKin valamiért mindenki a 182-est találja meg, a 184-esen alig utaznak, pedig az utasok jelentős része a közös szakaszon leszáll.] Vasárnap a városba bejutni elég körülményes. Gyál ehhez képest eléggé túlfrekventált. Nem sajnálom tőlük, félre ne értsen bárki. Csak budapesti lakosként furcsállom, hogy a szomszédos városból könnyebben és gyorsabban be lehet jutni a belvárosba, mint Budapest külső részéről [a hétköznaponként a 193E által lefedett területekről már nem is beszélve].

2. Infrastruktúra. A lakótelepen rendes járdák nincsenek. Egy komolyabb eső [ami elég gyakori] után embernyi pocsolyákat kell átugrani, vagy a sárban kikerülni. Persze, ott az út, használja a gyalogos azt. De az út sokszor még rosszabb. Nemrég leesett egy komolyabb mennyiségű hó. A lakótelepen csak csapások voltak, sejteni lehett csupán, hogy merre közlekednek az emberek. Az utakról a havat senki nem kotorta el. Ennek minden bizonnyal van oka, de szerintem az itt lakók által befizetett adóért cserében jogos az elvárás, hogy legalább gyalog, a járdán lehessen közlekedni. Ha pedig a lakók kötelessége az utak takarítása, akkor kéretik ezért nem pénzt szedni. A legdurvább szerintem a buszvégállomás. Az ívben rendszerint összegyűlik a víz, ami olykor igen komoly problémákat tud okozni. Amikor a víz már a járda szintjén jár, és a busz akármilyen óvatosan hajt át a pocsolyán [?], a gyalogosokat azért minimum bokáig lemossa. Nem hiszem, hogy nem lehet megoldani. A lakótelep közvilágítása csapnivaló. Van olyan része a lakótelepnek, ahol olykor egyáltalán nincs világítás. A 166-os megállója pedig évek óta nincs kivilágítva, jogos volt az a felvetés, hogy valami fényforrás kéne oda, hogy a buszvezető lássa, hogy ott bizony várakoznak [ld. *].

3. Közintézmények. Tudom, hogy a mi lakótelepünk a legkisebb a kerületben, ezért nem várható el a saját posta, általános iskola etc. Bár a kerület valamennyi lakótelepén található általános iskola [Etalon, Kondor I. és II., Darus], melyek természetesen a kerületé. De összehasonlítva a kerület többi részével, nálunk alig van bármi. Van egy bölcsőde, és két élelmiszerbolt. De ennyi. Talán még a Gloriett van hasonló helyzetben, de ahogy láttam, még ott is jobb állapotok uralkodnak. Máshol az irígység fog el, hogy máshol miért van mindenből legalább egy pici, nálunk pedig még annyi sem.

4. Közbiztonság. Legjobb tudomásom szerint a lakótelepen BM-dolgozóknak épültek szolgálati lakások. A dolgozók aztán megváltak a lakásoktól, és helyükbe olyan elemek költöztek, akik gyermekeikkel nagyon keveset foglalkoztak. Mára a lakótelep kitermelte a maga negatív elemeit. Nyaranta egész nap kamaszhordák járják a lakótelepet, nem éppen bizalomgerjesztő látványt nyújtva. Látszik az arcukon, hogy mindenre képesek, viselkedésükről pedig süt, hogy nem foglalkoztak velük. Esténnként a lakótelep nem biztonságos. A hidegebb idő általában bezavarja őket a négy fal közé, de a kapuljakban nyaranta rendszeresek a szemetelő, rongáló fiatalok. Pár éve volt egy kísérlet az ún. "Alacska-sátor" üzemeltetésére, aminek a következménye a betörések számának növekedése volt. Mivel a közelben semmi nincs, ami lekötné ezt a korosztályt, logikus, hogy az utcán élnek, és gyakorlatilag szarnak mindenki másra.

Szerintem amikor édesanyámék ideköltöztek 1990-ben, nem erre számítottak. Akkor ez a lakótelep jónak számított, bár a tömegközlekedés akkor a maihoz képest is csapnivaló volt. [Keresztanyám megfogalmazásában: "Fölszállsz a 82A-ra, és amikor kellően elülted a feneked, akkor leszállsz."] Rengeteget fejlődött a környék, ezt elismerem, de a kerület többi részéhez képest, főleg a lakótelepekkel összemérve, rengeteg hiányosság van.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.