Két forrásból szerzem az információimat, ha nem vagyok itthon. Napilapból és tévéből. Ha napilap, akkor leginkább Népszabadság és Magyar Nemzet, ha tévé, akkor Magyar Televízió. Ha itthon vagyok, akkor nézek HírTV-t is, és böngészek az interneten is. Szeretnék megemlíteni valamit. A www.kaukazus.hu oldalon olvastam egy bejegyzést, hogy mekkora a különbség a nyomtatott és az internetes sajtó között. És van különbség.

Olykor eltévedek a KurucInfora is, és csodálkozva nézem, hogy az internet mikre nem ad teret. Aztán a kezembe került a minap egy Magyar Nemzet. Utánanéztem a Wikipédián (most hirtelen nem volt kéznél egy MN), az újság 1938 óta jelenik meg. Ugyancsak itt olvastam a lap törtéentét is, és azt is, hogy kiket szólít meg. "Többnyire idősebb, vagy középkorú, polgári állásban dolgozó, konzervatív beállítottságú olvasókat céloz meg a lap jelenleg." Volt egy cikk az említett számban, ami fröcsögő hangnemben foglalkozott a honi baloldallal, minősíthetetlen kifejezésekkel élve. Az idősebb vagy középkorú, polgári állásban dolgozók talán nem ilyen stílusban beszélnek. Volt egy 2000-es váltás, de talán ez sem jelentheti azt, hogy egy országos napilapban ilyen hangvételű írás megjelenhet. Úgy gondoltam, hogy van egy művelt, ízléses személy, akinek az a dolga, hogy az ilyen habzó szájjal írt dolgokat ne engedje megjelenni. Vagy ha engedik, akkor hol a határ a nyomtatott és az internetes sajtó között?

Most úgy alakult, hogy a Magyar Nemzet egy számát kritizáltam. Kritizálhattam volna a Népszabadságot is, talán volna is miért. Majd fogom azt is. Ha lesz miért.

Még valami. Ahogy édesapám mondta ma: "Van az EU és van Szlovákia." A kérdésem csak annyi: mivel tudnánk rávenni az EU-t, hogy foglalkozzon egy olyan dologgal, ami sérti az európai integráció alapelveit? Mert sértő. Amikor az érettségire készültünk, a próbaérettségire egy olyan szöveget kaptunk, amiben a Szlovák Evangélikus Egyház egyik vezetője könyörgött nekünk, magyaroknak, hogy engedjük használni az anyanyelvüket az oktatásban és a kultúrában. És akkor jön Slota és Fico, két ember, aki nagy eséllyel megbukna bármilyen történelem vizsgán, és hoz egy rendeletet, hogy a magyar nem használhatja a saját anyanyelvét? Szerintem az 1848-as forradalom azért nem volt ennyire régen. És még ők neveznek minket provokálónak, és kérik, hogy fogjuk vissza a szélsőségeseinket. Szerintem nem szélsőséges az, akit bosszant, hogy a határon túl élő magyarok jogai sérülnek. Ezáltal sérül a magyar kultúra is.

Érdemes azonban nem elfelejteni: még az Osztrák-Magyar Monarchia idején azért Magyarország is tett nem keveset azért, hogy a környező országok haragudjanak ránk. Erőszakos magyarosítás, minden volt. De azért túlzásnak érzem, hogy egy ennyire régi problémát így oldjanak meg. A XXI. században talán már van más megoldás is. És a korábbi nemzetiségi ellentétek épp annyira elavultak, mint Trianon miatt revíziót kérni. Persze, a megemlékezést hiányolom. A korrekt megemlékezést. Szélsőségek nélkül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.