Tartózkodnék minden lerágott csontról. Csak egy képről és egy képsorról írnék. A Népszabadság címlapon hozott egy képet a Bajnai-Fico találkozóról. A TV2 Tények c. műsorában pedig mutatták is, ahogy üdvözölték egymást.

Nem emlékszem rá pontosan, hogy kommunikációból mit is tanultunk, szóval megpróbálok laikusként hozzászólni. A képen azt látjuk, hogy BG mintha félve nyújtaná oda a kezét, ellenben RF bátran, széles mozdulattal csap bele BG kezébe. A képről az tükröződik, hogy BG bizony fél, mert most az egyszer nem a kormány, nem a T. Ház előtt kell produkáljon, hanem bizony egy tökös, agresszív politikussal kellene tárgyalnia, és nem elég, hogy nem szabad sikítva elrohannia, még védeni is kéne a felvidéki magyarságot. Ismerjük be, nem könnyű az ő helyzete. De még OV vagy GyF sem lenne képes ilyen ellenféllel szembeszállni. VG vagy MK pedig minden bizonnyal szóhoz sem jutna, vagy ha jutna, csak odáig mennének, hogy Magyarország nem lesz Palesztína. (Melyik külföldi ország akar itt létrehozni egy másik államot?) A partvonalról könnyű bekiabálni. De gondoljuk meg, mi vajon mit tudnánk mondani egy olyan politikusnak, akiből árad a demagóg, agresszív sértődöttség? Mert RF valószínűleg most úgy érzi, hogy már bármit megtehet, és valamivel a saját országának is bizonyítani kell, hogy ők történelmi állam.

Végülis 1993 már történelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.